Talán
énekkel, nevetve kéne
kezünket
tárni a jajterhes égre,
köszönteni
a közelgő telet:
szép
karácsonyt hozzatok, ti fellegek!
Menni
kéne puhán, mint az árnyak,
erdőben
ölelni a fázó fákat,
álmodozva
várni a Nagy Napot,
hinni,
elhinni: ma is gyerek vagyok.
Szájtátva
állni kirakat előtt,
kívánni
nagyot, éppen csak hihetőt,
s kamasz
szívem ráncait vasalva
fittyet
hányni az összes szarkalábra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése