Ma a szokottnál is jobban fájt a tél,
s mikor hazaértem, te sem öleltél -
rosszkedvedbe botlottam a küszöbön.
Szádból fütyült a szél, beleborzongtam,
varjak ültek körém tömött sorokban -
hogy felcsipkedjék maradék örömöm.
Hetek óta a Nap se néz a Földre,
kedvemet a kedved kerékbe törte -
hallottam, ahogy az ünnep elköszön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése