Tizedik napja, hogy tiszta vagyok,
s érzem, ahogy a hiány megtizedel.
Véresre vakarom a szűz lapot
egy ócska rímért – tudom, nem hiszed el…
de tíz nap, tíz éj, hogy tollam reszket,
már-már szétszakít a belső késztetés.
Ha bőröm alá lőném a verset,
úgy is érezném, kevés, kevés, kevés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése