Rosszarcú, konok álmok szabdalták
szét zaklatott, szénfekete hajnalom.
Mint prédára leső, éhes héják,
torz tegnapok kuksoltak a vállamon.
Nehéz és lélekölő volt a csönd,
ilyenkor még a démonok se járnak.
Csak a megtorpant idő dübörgött,
míg az óra elütötte a hármat.
Elmém a tévé gondolattalan,
zöldeskék vibrálásába menekült,
s ahogy ringattam nyugtalan-magam,
karmos madaram a holnapba repült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése