2006. október 3., kedd

Őszi tárlat teremről teremre

Impresszionizmus

Szőlőtőkék közt szőkén suhan át

ezüst párába bújva az őszi nap,
s mint lány, ha megrázza loknis haját,
fény öleli át a kéklő dombokat.


Romantika


Ma még bíbort lángolnak az őszi hegyek,

feszes szőlőszemektől duzzad a tőke,
de a reggelek már hűs ködöt lehelnek,
s télire gyűlik a tanyákon a rőzse.


Szecesszió


Fáradt fénnyel feszül a múlás tájra,

rozsdás rongy csak a bokrok rőt ruhája.
A mólón mélán mereng az alkonyi kék,
csordul a csend, csillámot vet a tóvidék.


Szimbolizmus


Az október ónharangként borul fölém,

s megkondítja bennem a kegyetlen múlást.
Temetőbe hajtat kedvem a múlt ködén,
fáradt lova hátán éjfekete palást.


Szürrealizmus


Tág pupillákkal bámul rám egy tál szőlő,

bensőmben az október gránátként remeg.
Az égkék tapétán felbukkan egy felhő,
s csöndesen elvérzik a nappalim felett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése