Ujjaid nyomán életre kel a papír,
új értelmet nyernek a százszor írt szavak,
zokog a betű, a könyv örömkönnyet sír,
megszólal a néma, s látóvá lesz a vak.
Soraid láttán tollam messze hajítom,
s eltitkolom mindazt, mit valaha írtam.
Te a láng vagy! Míg én csupán füst és korom.
Semmilyen istenek áldása nincs rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése