Vakká lennék

Bántja szemem a papír tisztasága,
a rostokból áradó hófehér dac.
Csak kelleti magát, becézve tollam,
ahogy incseleg a sosem-lesz-tavasz.

Körülvesz e konok patyolat-világ,
e kívül-belül kínzó csöndtakaró.
Kikelet volnék értetek s magamnak.
Ha madárfütty lennék, tán az volna jó.

Jég gyötörte fákra virágnak jönnék,
Csókként simulnék költő homlokára.
Vakká lennék, mint a téli puszta, hogy
ne bántsa szemem a papír tisztasága.