Csempehideg elmélkedés

Látom futni feléd a kacagó halált,
tekintetedben ott az ősi félelem.
Hiába küzd benned az élni akarás,
neked se jut másénál több kegyelem.

*

azt mondtad: „olyan jó lett volna
még élni veletek egy keveset”…
talán hallottad, ahogy a körötted állók
szíve önző módon szétesett

*

az élet érkezéskor
s távozáskor egyaránt felsikolt
fájva jöttél a világra
s fájdalomban születik meg
a ’valaha volt’
pedig jó lenne csöndben
elmúlni, hogy ne vegye észre senki
csak békén’, hangtalan
a túlpartra átevezni

*

Fehérköpenyesek közt, mezítláb
ólálkodik körötted a halál.
Csak ülsz az ágyban
összekucorodva, s tudod már,
hogy ’hátrafelé araszolva’ is
kíméletlen’ rád talál.

*

ahogy fogod a kezét,
látom, hogy ujjai elfehérszenek',
így szorítja magához
rajtad keresztül a
szökni vágyó életet