2004. december 27., hétfő

Monoton dal

Mindig futunk valami elől,
valaki mindig utunkba áll,
mindig várnak valahol minket,
valaki mindig csodára vár.

Mindig kapunk egy újabb esélyt,
valaki mindig sakk-mattot ad,
mindig felvesz egy jó fej sofőr,
valaki mindig az út szélén hagy.

Mindig nyílik bennünk egy ajtó,
valaki mindig magába zár,
mindig lesz, ki elhagy egy csókért,
valaki mindig a sarkunkba’ jár.

Mindig akad nekünk is jó szó,
valaki mindig átkot szór ránk,
mindig lesz, ki hűvösre tenne,
valakit mindig perzsel a láng.

Mindig futunk valami felé,
valaki mindig lebeszél majd.
Mindig várunk egy újabb hajót,
valami mindig maradni tart.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése