Vanília égbolt

Talán az életben, talán túl a halálon,
talán teljesülhet egyszer minden földi álom.
Te döntöd el, ember, élni vágysz, mint eddig,
vagy megváltva halálod, tested jégbe metszik.

Már nem féled a véget - éber álmod altat el,
gondolatod foglya vagy, ő dönti el, mit teszel.
S ha démonjaid várnak egy-egy szürke hajnalon,
s az őrület határán heg virít az arcodon,

lásd életed fényeit, mit álmaidba temettél,
boldognak hitt napjaidat, s mindazt, ami lehetnél.
S ha a magasasból lenéz rád a vanília égbolt,
zuhanj le a mélybe, hogy megleld, ami rég volt.