Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
s minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.
Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
lábad alatt hever az elmúlt nyár.
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
de mélyén ragyogó kikelet jár.
A fönt és a lent néha túl közel,
olykor összecsapnak az elemek,
ám a legádázabb vihar sokszor
a legfénylőbb szivárványt szüli meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése