Nekem a szó ma már kevés,
a mindenséget tedd elém.
Ma már nem elég egy mosoly,
hogy tudjam, jövőd is enyém.
Légy tűzforró vagy jéghideg,
a közöny megöli a lelkem,
ne értem legyél, s ne miattam,
légy csak egyszerűen - velem.
Légy, mint ki öröktől fogva
mellém szegődött társamul,
egy legyél velem, mint folyó,
mely ősi medrébe simul.
Értsd minden kis rezdülésem,
szólnom se kelljen, ha hívlak,
csak feszüljenek meg köztünk
azok a láthatatlan szálak.
Minden álmodban én legyek,
vagy kerüljön el az álom.
Hogy önzővé tettél, drágám,
magamnak talán megbocsátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése