Zegzugos emlékek között járok,
s megszólít egy múltba tűnt otthon.
A függönyökön újdonsült ráncok,
mint felhők bölccsé érett homlokon.
Lavórvíztükör, torz rozsdamosoly,
elfeledett ritmust csöpög a csap,
a vén szekrényben egy tetszhalott moly
csipkerózsa álmából szárnyra kap.
Gyermekzsivaj tódul a gangon át,
s mozdulatlan réginyár-levegő,
ifjúságomnak bérházudvarát
kinőtte alólam a szűk idő.
Minden megkerül, ami elveszett,
visszatalált hozzám pár évtized.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése