2013. július 30., kedd

Strandante

Nyár van.
Fekszünk a hársfahavazásban,
a hőguta ütötte strandon.
Törölköző-parcellák –
határkérdésben kérem, itt nincs pardon.
Sörsorbaállás, fagylalt-promenád…
hé, strandkirálylány, medence
alján a koronád!
Ernyőejtőzés, árnyékbújócska,
fröcsköl a fröccs és kacag a móka.
Lassan, csak lassan,
szellő se rezzen,
elszendergünk a vákuum-csendben.
Halkabban, hát halkabban, te!
Elandalít a strandandante.

2013. július 9., kedd

Sziget


A tenger tükörsima, az alkony hatásvadász:
az elkeskenyedő horizonton bókol a Nap.
A partközeli, szelíd mezsgyén magányos halász,
fehér fején elnyűtt, szakadozott szalmakalap.
Hálójában vergődik a szűkre szabott létezés,
elhagyták e vidéket a lelketlen istenek.
A mindennapi betevő elúszik vagy kevés …
s a szél kaviccsá őrli apránként a szigetet.

2013. július 3., szerda

Koranyári anziksz

A várost a kóma évről évre meglepi,
hirtelen zuhan rá a forró, éber álom.
Hályog lepte, tágra nyitott ablakszemei
álmatag csüggenek a nyárba fúlt világon.


Bérház-idill, szól a körfolyosó-rádió
(késik a nyugdíj, az elsőn válnak Herczegék),
itt könnyen, gyorsan nő vagy zuhan az ázsió…
Szeretők árnyasa a kapualj-menedék.


Hőhullámba veszett embertömegeket
sodor magával a nagykörúti forgalom.
A Duna szép délibáb Buda és Pest felett –
egy csók tótágast áll a rakparti balkonon.