Éjféli kacsintás

Nézd, milyen kék a decemberi ég,

a konok ködöt fölfalta a téli Nap.

Lassan fordul a nagy óriáskerék,

s az óév eltűnik a horizont alatt.

Fényesednek az új fogadalmak,

a tegnap gondjai sovány kísértetek,

a hit megágyaz a holnapoknak,

hogy értelme legyen minden ébredésnek.

Karjában dajkál minket az éjfél,

ringatja apró, hétköznapi  álmaink.

S mikor a két mutató összeér,

a kicsi cinkosan, biztatón ránk kacsint.

Másmilyen karácsony

Más ez a karácsony,

ködös, vértelen virradat,

fényfüzér egy házon,

a nincs alszik a szív alatt.

Más ez a karácsony.

gyönge, félárva angyal,

gombhely a kabáton,

felborult terített asztal.

Más ez a karácsony,

mintha valaki várna ránk,

gyantakönnyes fenyőágon

ki-kialszik a gyertyaláng.

Méz a lágy kalácson,

és talpig díszben áll a fa,

más ez a karácsony…

minden más nélküled, Anya.

Koldus tél

Koldus tél van, rongyos és elesett,

koszlott pléd fedi a budai hegyeket.

Az esték korán, fázva fekszenek,

s fel se kelnek délig a szürke reggelek.

Szájukat a világra tátják

az égen úszó óriás, lomha bálnák,

s vaksi, ködbe vesző ostorlámpák

alig-fénye vigyázza a város álmát.

Hogy ünnep jön, illatos és áldott,

nem tudhatja, csak ki éppen akkor állt ott,

kért és kapott egy vén sokat látott,

s angyal szállt le odafentről, amíg játszott.

Naptárlapok - December

Zárójelbe került a szürke december,

reggel és este közt csak elfutó gondolat.

Vaksin, képeslapról néz rád egy hóember,

de valahol egy angyal már szárnyat bontogat.