Cinikus

Csak egy újabb fürge május,

csak újabb harminc meg egy nap

mond megint sziát, ez a juss.

Szalad – se kabát, se kalap.

Lobogó szevasz-tavasz, huss,

fuss, jön a nyár – belénk harap.

Csípőnkön a Föld elliptikus

hullahopp – fogyaszt, s „hamm” bekap.

Rokon lelkek

Olykor úgy érzem, már több száz éve alszom,
ajtómon az idő rút körme kaparász.
Banyaláz verte, régvolt királykisasszony
vagyok - elkopott, színe vesztett kanavász.

A magány mellém bújik, bús árvagyerek,
"gyere no, elférsz mellettem századokig".
S ti mind, rokon lelkek társasága, gyertek,
bennem múlt világok reménye álmodik.