Fűszeres éj

Hűvös csókkal, gyöngéd
érintéssel ér el hozzám az éj,
illata mint frissen őrölt,
finoman pergő, lágy fahéj.
Belém karol, kikísér a kertbe,
lábamról lehúzza az ósdi papucsot,
leültet az öreg fenyő alá,
talpam alatt megzizzennek a tobozok.
Furcsa, reszkető árnyak nőnek,
lila brokátba bújik a kert,
eggyé olvad lassan a mélykék
odafönt és az opálos idelent.
Súg-búg a mélyülő sötétség,
az éj neszezve jár köröttem,
megborzongok, ahogy egy ág
fölöttem tompán megreccsen.
Fogva tart a pillanat varázsa,
fűszeres illatával marasztal az éj,
tűnődésemből rebbenve ébreszt
a pajkos kedvű augusztusi szél.

Csillagokkal fekszem

Csillagokkal fekszem,
s a Hold arcával ébredek.
Nem számolom lassan
a tovatűnő éveket.

Álmodom, hogy élek,
a Naptól tudom, mi a fény.
Gyémántot keresek,
s lám, mindkét kezem csupa szén.

Múlatom az időt,
csak nézem, ahogy elpereg.
Nincsen bennem érzés,
az életem csak szendereg.

Létem csupa kérdés,
a tényekkel a szív perel.
Csillagokkal fekszem,
s a hajnal csendje ringat el.