Útiterv

Elérkezettnek látom az időt,
hogy szabira menjek, úgy egy hónapra
az életemből. Vagy kettőre.
Bédekker se kéne,
csupán egy jegy, csak oda, egy főre -
a hazaút tervezése ráér.
Hogy mi a terv? Mit a gondolatom átér.

Ott vannak példának okáér’ a Segond Szigetek,
ahol egy hetet pont ellehetek,
mielőtt átugrom az Oldjátok Meg Nélkülem
kies vidékére, olyan két hétre.
Aztán jöhetne Nem Vagyok Cseléd városa,
rögtön Ápolónő Se Akartam Lenni falu mellett.
Ezeken is eltöltenék egy-egy hetet.
Még meglátogatnám Anyád Vagyok, Fiam,
Nem A Haverod tartományt,
aztán csak mennék toronyiránt,
mert azt mondják, Engedd Ki A Gőzt városa
épp arra van.

Aztán, ha cipőm elkopott,
s szívemet is elhagyták a gondok,
mielőtt elunnám magam,
visszatérnék, hogy ne legyek
ilyen szörnyen haszontalan.

Szent Iván hava

Tán nem is létezik annál nagyobb

nyugalom, mikor a teraszcsendben

szószátyár verebek fecsegését

hallgatom, meg ahogy a szél oda

és vissza pergeti az ölembe

bágyadt regény sustorgó lapjait.

Angyal szállhatott el, ő hagyhatta

itt nekem ezt a rég vágyott békét,

ami úgy terül el köröttem, mint

céltalan, friss vándor előtt a még

érintetlen térkép a véletlen

és az oly mindegy távlataival.

A nyár varázsol, megrészegít, mint

egy bájital. A kert ring a szőke,

reggeli fényben, és a felhőtlen,

kapri égen a Nap kötéltáncot

járva kábán szédeleg a lába

alól illanó kondenzcsík felett.