Látod,
kedves, megjöttek a szürkék.
S
ismersz, ilyenkor messzire repülnék,
mint
a kedves, nyughatatlan gólyák,
kik
a vén Földet körbebarangolják.
Öleld
hát rám bőrödről a nyarat,
hogy
mikor az ólom ég majd ránk szakad,
ne
reszkessek, ahogy minden őszön,
ne
hagyd, hogy az október megelőzzön,
s magával
hurcolva borúba, sárba,
rám
fonódjon nyirkos, hamuszín szárnya.
Mielőtt
kedvem végleg elapad,
öleld
rám, kedves, magadból a nyarat.