Csak ki kell ülni a kertbe,
és nézni, ahogy nő a fű.
Hallgatni kell, mint motoznak a
gyökerek közt apró bogarak,
figyelni a pitypang röptét vagy
ahogy a nyárfaszöszök a
szélcsendben is egyre ringanak.
Bele kell szagolni az első orgonába
és mezítláb gázolni a harmat lepte gyepen,
hagyni kell, hogy egy katica
a jobb térdeden megpihenjen.
Muszáj megtudni, miről cserregnek a szarkák
s mit fecsegnek a virgonc verebek,
ki kell kérdezni az álmatag rózsát,
hogy zöld köpenyében még meddig szendereg.
Meg kell figyelni, hogy dolgoznak a méhek,
s mint cipekednek a lótifuti hangyák,
érezni kell bőrödön a nap sugarait,
ahogy a tél árnyait kifakítják.
Bele kell bújni a májusba egészen
és magunkra húzni az eget.
Beöltözve sárgába, zöldbe,
bele kell szédülni a tavaszba –
és elveszni benne mindörökre.
