Szájtátva, teljesen elernyedetten,
ölemben alszik a szombat délután.
Kint a kertben, a láblógató csendben
két kezem elpihen puha szöghaján.
Zavartalan, békés és szép az álma,
hiszen nem tudja még, hogy meglopom őt.
Mielőtt a jövő hét ránk találna,
a holnapnak adom az elcsent időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése