2022. május 15., vasárnap

Gyermekmagam


Nézem az eget. Habcsókfellegek
és tejszínhabtornyok lágy seregét,
kékséget legelő bárányokat,
hogy bújnak össze, majd rebbennek szét.
Az eget nézem. A messzeséget.
Felettem forgalmas légi sztrádák,
hol gépek reptetik a világba
nyugtalan elmém ezernyi álmát.
Nézem az eget. A napba nézek,
hadd vakítson el nagy fényessége,
hadd szorítsam szempilláim alá
melegét az eljövendő télre.
Az eget nézem. Csillagképekből
tetriszezem össze a sorsomat,
felülök a Göncölszekérre, hét
csillaga messze visz egy perc alatt.
Nézem az eget. A horizonton
lassú bálnákként úsznak a felhők.
Ring a hintaágy, s benne a kislány,
gyermekmagam, ki sose lesz felnőtt.