2024. június 5., szerda

Rekviem

Megkerülte a Föld a Napot,
felfalták egymást a hónapok,
őszre tél lett, s most megint nyár van,
s a világ nem áll talpig gyászban.
 
Csak úgy folyt tovább a létezés,
nélküled is ébredt a Nap és
az alkony se maradt el soha...
Hogy voltál, csak bennem van nyoma.
 
Csak ábránd, hogy számontartanak,
lehetsz jó vagy akár rongy alak,
hogy lesz-e, ki emlékezik rád,
rejtély. S tudd, hogy nem a te hibád.
 
Mert a világnak tényleg mindegy,
hány lélek érkezik, s mennyi megy.
Súlytalanok vagyunk, hópihék.
Nem tart értünk senki gyászmisét.
 
Egy nap majd tanúja sem marad,
hogy voltunk e kicsiny ég alatt,
ezért örök rekviemképpen
emlékedet rímekre tépem.

2024. május 31., péntek

Kapd el

Csak élni kell, őszinte örömmel,
szeretni kell, amíg csak lehet,
átadni magad, hogyha megölel,
játszani, akár egy kisgyerek.
 
Tizenkilencre is lapot húzni,
aki halogat, az sose nyer,
megélni, a holnapra fütyülni,
lehet, az többé sose jön el.
 
Ma kell ott lenni, ma kell megtenni,
utazni, hová visz a lábad,
ami rossz, azt örökre feledni,
és vonatból nézni a tájat.
 
Nevetni magunkon, hogyha úgy van,
vagy kiröhögni az életet,
benne kell lenni a pillanatban,
mert nem elég csak a képzelet.
 
A sors egy igazi szemétláda,
és Isten is sokszor félrenéz.
Ha ma nem, holnap már tán hiába.
Kapd el, mielőtt még elenyész.

2024. május 22., szerda

Elvonul

Viharfelhőn üldögélek,
nézem a várost alattam.
Idefent sok tiszta lélek,
mi rossz, azt odalent hagytam.
 
Összepacsizok a Nappal,
hagyom még játszani kicsit,
egy szélkölyök körbenyargal,
odébb meg nyílik a zsilip,
 
és ömleni kezd az eső,
az utca futásnak ered,
piros lesz minden háztető,
és örülök, mint egy gyerek,
 
hisz nyílnak a színes ernyők,
egyszerre szép lesz a város,
foszlik a szürke, a fáradt,
a zápor mindenkit átmos.
 
Gondokat sodor el a szél,
bánatot old a fergeteg,
vállamon angyal üldögél,
akivel összenevetek,
 
hiszen az élet rendbe' van,
tényleg kék odafent az ég.
Már nem félek a viharban.
Elvonul - s ez több, mint elég.

2024. május 8., szerda

Talán képtelenség

 
Talán nem írok többé verseket,
talán majd nem gondolok többé rád,
talán az összes szavam elveszett,
talán nálad van már mind odaát.
 
Talán elhiszem, hogy lapos a Föld,
talán én is konteókat gyártok,
talán a kék fű felett az ég zöld,
talán csupán egy hologram vagyok.
 
Talán képtelenség ez az élet,
talán könnyekből van az óceán,
talán a Holdra is van egy bérlet,
talán te szerethettél igazán.
 
Talán egy nap majd elfelejtelek,
talán holnap lesz a tegnapelőtt,
talán nem számolom a heteket,
talán nem veszek többé levegőt.

2024. február 23., péntek

Emlékedbe öltözve

A tavaszt idén már nélküled várom,
a kert is nélküled borul majd zöldbe.
Átléptél már egy nyár-ősz-tél határon,
és lelked már a kikeletbe szökne.
 
Egy esztendő szép apránként körbeér,
s most más időszámítás szerint élek.
Emléked, mint nem hervadó falevél,
fogódzik ágába az öröklétnek.
 
Egyszerre vagy itt, ugyanakkor távol.
Az idő is furcsa: sebes, majd lomha,
egyszer fölsegít, máskor meg rám számol,
egyik napom kerek, másik meg csonka.
 
Árnyékként kísér, jön velem hiányod,
de nem felhőzi el maradék életem,
és tudnod kell, hogy bármeddig is vársz ott,
majd emlékedbe öltözve érkezem.

2024. február 18., vasárnap

Alkudozás

Rám találtak a színek a gyászban,
pedig bánatomat úgy vigyáztam,
dédelgettem, akár a gyermeket,
hogy holtadban is szerethesselek.

Köröttem pirosak, sárgák, zöldek,
fekete szívemre ráfestenek,
s ahogy egyre nőnek a rétegek,
én csak jobban és jobban féltelek,

hogy eltűnsz egy nap a színek alatt,
és nem látom többé az arcodat,
nem leszel majd más, csupán egy fénykép,
és elveszel mindörökre végképp.

Hagyjatok, színek, éljek feketén,
alig vagyok még gyászom elején.
Enyém az árnyék, a fény tiétek.
Hagyjátok bennem a sötétséget.

2024. február 14., szerda

Most és mindörökké

Te vagy az én bálintom,
bár nyomokban se hasonlít a neved,
és egyszer se ültük meg
ezt a - lássuk be - butácska ünnepet.
 
Most mégis csupán te jutsz
eszembe, ma minden csak rólad mesél,
és bármit odaadnék,
ha ma kicsit még mellettem lehetnél.
 
Mert százezerszer kéne
elmondanom, de nincs rá több alkalom,
hogy most és mindörökké
te leszel az én angyal-valentinom.