Rímbilincs
2025. június 20., péntek
2025. június 11., szerda
Negyven
Összeállt a puzzle, negyven év az asztalon,
negyvenórákban mérve rács ez vagy keret?
Hiszem, hogy az élet egyszeri alkalom.
Nekem kinyílik, ami neked bezárul,
nekem kezdődik, ami nálad véget ér,
előre nézek, lehet bármi leghátul,
tág ez a világ, s annyi minden belefér.
Engem tanítottak "unatkozni" régen,
feltalálom magamat, nem kell itiner,
nem aggaszt a négy fal se nyáron, se télen,
hogyha bennem nap süt és veréb csivitel.
Neked bezárul, ami nekem kinyílik,
neked az a vég, mi énnekem a kezdet,
lehet bármi hátul, én előre nézek,
te épp befejezed, én meg belekezdek.
Van még tervem elég, kábé negyven évre,
ne aggódj miattam, valahogy elleszek,
hosszú egy nap, van eleje, közepe, vége,
és még nem írtam meg a legjobb versemet.
2025. május 18., vasárnap
Insomnia
Víg napjaimra nehéz esték borulnak,
hiszen mindig hiányoddal takarózom,
és bármennyi is az önfeledt
pillanat,
éjjelente futok sötét folyosókon,
órákon át, hátha kifáradok végre,
s magához ölel valami békés álom,
vagy csak beleájulok az emlékedbe,
míg a faliórán fél kettő vagy
három.
Keveset, éberen s nyugtalanul
alszom,
akár a félénk és óvatos szarvasok,
megébredek, hogyha a kutyákat
hallom,
s rémes álmokra inkább tévét
kapcsolok.
Szorongok, hisz rögvest rám kopog a
holnap,
túl az éjen, de még innen a
hajnalon,
vergődöm, küzdök mint ki csapdába
ragadt.
S nem vagy itt, hogy elaltass.
Magam ringatom.
hiszen mindig hiányoddal takarózom,
és bármennyi is az önfeledt pillanat,
éjjelente futok sötét folyosókon,
órákon át, hátha kifáradok végre,
s magához ölel valami békés álom,
vagy csak beleájulok az emlékedbe,
míg a faliórán fél kettő vagy három.
akár a félénk és óvatos szarvasok,
megébredek, hogyha a kutyákat hallom,
s rémes álmokra inkább tévét kapcsolok.
Szorongok, hisz rögvest rám kopog a holnap,
túl az éjen, de még innen a hajnalon,
vergődöm, küzdök mint ki csapdába ragadt.
S nem vagy itt, hogy elaltass. Magam ringatom.
2025. április 26., szombat
A költő és az idő
A költőn nem fog
az idő,
hogyha akar, a
múltba visszalép,
emlékek közt
botladozva
nem rémíti meg
semmi szakadék.
Kipárnázták rég a
rímek,
felbuzgó sebeit
strófák óvják,
ha gyötrelembe
zuhanna,
csak írna róla egy
újabb ódát.
A költők nem
öregszenek,
hiszen vers csorog
az ereikben.
Írnak, s
vérátömlesztésként
újjászületnek
hetedíziglen.
2025. április 9., szerda
A magyar vers ünnepe
Mikor ünnepel a
magyar vers,
a szavak becsülete
megnő,
és úgy borul
fölénk a szépség,
mint könnyű, nyári
bárányfelhő.
És Kosztolányi tíz
legszebbjét
követi sok száz
gyönyörű szó,
költők gyötrelme
és öröme,
hit, háború, hála,
harangszó.
Mikor a magyar
vers ünnepel,
mind egybegyűlnek
a csillagok,
s felfénylő nagyok
égboltjára
ezernyi kortárs
visszaragyog.
2025. március 27., csütörtök
Árvácskák
Árvácskák az
ablakban,
árvácskák a
szívemen,
nem hervad el a
hiány
tavasszal se
idebenn.
Kívül nap süt,
bent esik,
elég, hogyha én
tudom.
Ráncaim
veszteségek
csatornái arcomon.
Apám-anyám emlékét
tükröm ragyogja
vissza,
vonásaik örökre
a bőrömre
karcolva,
s Téged hogyha
idézlek,
még több árvácska
sarjad,
ablakomba
szívemről
zuhog rájuk a
harmat.
2025. február 23., vasárnap
Kegyetlen hóvirág
Egyetlen hóvirág -
mintha neked nyílna,
kegyetlen hóvirág -
a tavasz manírja.
Lelkemben örök tél,
sose lesz kikelet,
nyár volt, hogy
elmentél,
már a nyár se szeret.
Egyetlen hóvirág
nyílik a kertemben,
kegyetlen hóvirág
fájdítja a szívem.
Ne ríkass, kisvirág,
többé már ne gyere,
hófehér ruhádhoz
nem megy a fekete.
Egyetlen hóvirág -
mintha téged hívna,
kegyetlen hóvirág -
sár és könny a sírja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)