2018. január 20., szombat

Apró vers havazás idején

A januári kopott, sápadt kertet
patyolatba vonta reggelre a hó,
és úgy ülnek a bokrokon a csendek,
mint apró vers, mi csak suttognivaló.

Szűken mérik felénk e ritka kincset,
s a jónak mindig hamar kell mennie:
a szépség a télben, akár az ihlet,
csak tenyeredben olvadó  hópihe. 

2018. január 14., vasárnap

Kétnapos évszakok

Csak két nap a tél, alig havazik,
egy kicsit mesél, aztán elalszik,
hiszen sarkában jár a kikelet,
ki két napot kap, s máris elmehet,
mert a falánk nyár a nyakára jár,
s bár alig van itt épp két napja már,
az ősz tüsszögve bekebelezi,
de  csak két nap s két éj juthat neki,
mielőtt jön a tél, s kicsit mesél…
Felénk egy évszak épp két napot él.

Elfeledett város

Az elfeledett város gyermekeit felfalta az idő,
a Nagy Falu vonzó zsibongása
rég elnyomta a főtéri templom harangszavát.
Erre már kevés a cimbora, a jó barát,
s a kocsmákban sem húzzák esténként a talpalávalót.
Csak kel és fekszik a Nap szolgamód.
A pályaudvarról eltűntek az egykor fénylő vonatok,
az üres sínpárokra ásítva dől rá a lusta, téli köd.
Néma, néptelen és mozdulatlan a táj,
s hol egykor mozdony zakatolt,
most csak aprócska, görnyedt öregek
cipelik kis motyóikat a vágányokon át,
s elméjükben egyre ritkábban nevetnek fel
a seholsincs unokák.



2018. január 7., vasárnap

Szépek és gyanútlanok

Akár téli erdőben egymást kerülgető szarvasok,
szépek vagyunk és gyanútlanok,
és a génjeinkbe oltott félelmeink dacára
lelnek egymásra legmélyebb csöndjeink.
Kacska szívünkön a régi sérülések nyomát
az idő fel-felfedi, s ilyenkor megugrunk,
mint a vadak, hogyha roppan a hó.
Furcsa, egymásba gabalyodó álmainkat eltakarja a való,
mert a mindennapok szűk keresztmetszetében
a csodák nem férnek el.
Zavaros kérdéseinkre senki nem felel,
s a párszavak, a pillantások, a hallgatások kiáltó ereje
csak kettőnknek érthető,
doktrínákkal nem megfejthető ismeret.
Hiszen ki tudja, hogy miért
és mely áldott percben jön létre a szeretet?

Talán úgy lehet,
mint mikor az erdőben, a vízmosásnál
az inni térő szarvasok orra véletlen egymáshoz ér.

*
#filminspiráció
#testről és lélekről

2018. január 3., szerda

Gyérülő fény

Emléketek, mint ki nem hunyó mécses,
imbolyogva, fénylőn fel-fellobog,
s hűvös, öreg templomok falára  rajzolja
halványuló arcotok.
Hideg van itt.
Szeretteim, ti drágák, ti fáztok-e?
Sírtok-e néha utánam?
S merre vagytok, ha nyomotok olykor elveszítem?
A számtalan gyertya közt
szívemben kevéssé lett a fény.
*

Fotó: Dudás Ágnes
#fotóinspiráció