2018. március 21., szerda

Fizetek, főúr!

Főúr, ma verssel fizetek,
lesz egy kávém két cukorral.
Ma megírom, ki mit szeret,
legyen az szonett vagy bordal.

Ma gőzöl bennem az ihlet,
s rímek égetik a számat,
írtam, s hogy hitvány vagy kincs lett,
hát, majd eldönti a század.

Főúr, ha magának tetszik,
kávémra habot is tegyen,
s tegye emlékbe e cetlit,
úgy mégse kávéztam ingyen.

2018. március 20., kedd

Gábor-nap elé

Szombatra hozd el a tavaszt, édesapám,
hogy neved napjára kiviruljon az ég.
Még a behavazott márciust se bánnám,
ha aznap egy kicsikét veled lehetnék.

Csöndben üldögélnénk az ébredő kertben, 
s a napfény játékát nézném az arcodon. 
Hiábavaló már az „éltessen az Isten”,
de ha eljössz, a tavaszból tudni fogom.

2018. március 18., vasárnap

Urbánus

Ablakok mögé zárva az égbolt.
S míg átúsznak a nappalin a bárányfelhők,
odalent ordítva felbőg
egy narancsszín légkalapács.
Madár rebben, mint furcsa látomás
a betonrengetegben,
hol a kockaházak szigorú geometriáját
csak ritkán töri meg
az ÉLET nyugtalan dinamikája.
Nézem e röptét:
rövid és rutinszerű pálya.
Ahogy errefelé az alkony száll
az óriás üvegkalitkára.

#fotóinspiráció
#fotó: Dudás Ágnes



Csendélet

Könnyű vacsorával vártalak.
A cipót kedvenc pékedtől hoztam,
s mellé nagy, mázas csuporban
tejet altattam neked.
Fényeztem hamvas, kerekded gyümölcsöket,
és bíbort vettem magamra, s kontyot tűztem,
mert te úgy szereted.
Aztán csak hallgattam,
ahogy az óra múlatja
a lassan csorgó perceket.

Tizenegy is elmúlt.
A kenyér szegetlen maradt,
s én az ablaknál állva bámultam
a frissen hullott, szűz havat,
s a bánatot, hogy hiába vártalak, 
mára csendéletté festette
a idő szelíd, nagylelkű piktora.

#fotóinspiráció
#Fotó: Dudás Ágnes




2018. március 11., vasárnap

Az én békém

Az én békém egy tavaszi vasárnap,
mikor semmi dolga nem akad a mának,
s a fagyból eszmélő gyöngéd kikelet
végleg elzavarja kertemből a telet.

Az én békém hű barátom, jó kutyám
ölemben elnyúlva egy esős délután,
mikor a lámpa sárga fénykörében
a jelen egyszerre erős és törékeny.

Az én békém a szó, mi összeköt veled.
Köldökzsinór-szavak törik föl csöndemet.
Az én békém te vagy, s tiéd az érdem,
hogy a vers lett az én legszebb menedékem.