2019. június 20., csütörtök

Hiúság, költő a neved

Néha még most is rá-rácsodálkozom,
hogy van könyv, amin pont az én nevem áll.
Olyan ez, mintha két ország határán
egyik lábbal itt, másikkal ott volnál.
Egyszerre vagyok kint, meg odabent is,
de nincs tévedés. Tény. Írtam egy könyvet.
Nem nagy szám, csak előbb olvastam nálad.
Ennyi a különbség köztem és közted.

2019. június 9., vasárnap

A boldogság nem létezik

Nem hiszek a boldogságban,
mint konstans, dermedt állapotban.
Csak a részletekben hiszek:
egy könyvben, amit átlapoztam,
a fagyisnál a döntésben,
hogy a citrom mellé mit vegyek,
a semmiség érzésében,
mikor fölém nőnek a hegyek,
egy spontán ölelés furcsa,
mégis jóleső zavarában,
a bennem levő gyermekben,
mikor csillaghullásban álltam,
egy versben, vagy csak egy sorban,
amitől eláll a szavam is,
a Nap erejében, amikor
először megérint április,
a fiammal töltött pár-órák
felejthetetlenségében,
egy könyv meglepő súlyában,
mikor először kézbe vettem,
csak a pillanatban hiszek,
a percnyi, villanásnyi jóban.
A boldogság illúzió.
Emlék, mi olykor-olykor most van.