Légszomj

Szeretnék Rád ismerni az öregemberben, akivé

lettél, kinek bőre sárga, megkopott falevél, keze

erőtlen, gyönge bokorág, s gerince, mint kin villámok

sora rohan át, naponta száz is. Hogy van? Jóban, rosszban,

egészségben, betegségben… Mennyire banális, és mégis

mennyire nehéz. Az Isten is tévedhet, ha félrenéz,

és a jó elnyeri méltó büntetését. De engem is

fojtogat a föléd hajló, egyre fogyó légbuborék,

s talán a légszomj az oka, hogy egyre halványul a kép,

kit Rólad magamban őrzök, ki ebbe a gyönge, beteg

testbe költözött, s úgy fogy el, észrevétlen, ahogy hetek

villanó egymásutánja az évet rövidre zárja.

Magányos vagyok. És persze tudom, Te is egyedül vagy

a rád osztott, torz szerepben, hisz nem ismered, akivé

lettem, akit erőssé tett a féltés, harag és bánat.

De itt vagyok és itt leszek, hogy újravessem az ágyad.

*

E. S. Claire álnéven tettem közzé másutt.

Térerő

Ragaszkodom a magányterületemhez,

hol az egyedüllét szinte megkétszerez,

és a tér, amit magamnak kiharaptam,

úgy őriz, akár forró lávát a katlan.

Legyen a házban pár köbméternyi levegő,

ahol jobban hat rám a térben rejlő erő,

s hadd intézzem békén, hogyha elbújok itt,

a rám bízott szavaknak magányügyeit.

Hírnév

Kabátlopási botrányba keveredett,
ahogy a klasszikus história tartja,
hogy éppen nyáron ez hogy is történhetett,
nos, a mesélőnek a lelke rajta,
hisz’ még kardigánhoz is túl nagy a hőség,
s a kabátokból molyok vacsorálnak,
de tény, hogy a megtalálta a kétes hírnév,
s ma ki jár utána az igazságnak…

Valaki mondta, hogy Ipszilontól tudja,
akinek nemrégiben Iksz mesélte,
meglepte őt is, de biztos nem hazudna,
és élesen emlékszik a nevére,
mert már Zé is utalt rá, aki jóban van
Ipszilon közvetlen felettesével…
Végül is, ez talán nem is oly váratlan.
Van az a harasztos sztori a széllel.

*

E. S. Claire álnéven tettem közzé másutt.