Jóslat

Lapjaid, ím, kiterítve mind.
Hiába megannyi blöff, 
számodra, drágám, a parti véget ért.
Hisz' ismertem már rég
minden bűbájos meséd,
s a jövőbe vetített látványos képekkel
életemet belakta a képzelet.
Cserébe most én jósolok Neked,
bár nincs ebben semmilyen varázslat.
Kezemben a holnap tükörfényes és gömbölyű,
s nem boszorkányság, 
hogy Téged benne már sehol se talállak.

*
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes

Apály-dagály

Hetek telnek nélkületek, 
és hónap nyeli a hónapot. 
Ma sem vagyok más, mint gyerek, 
akit apja-anyja elhagyott.

Helyetekbe senki nem lép, 
és tudom, ti sem felejtetek, 
mégis halványul az emlék, 
hisz’ pitvaraim üres terek.

Lemegy a Hold, s újra felkel, 
apály-dagály az idő sodra. 
S hogy az éjre jön a reggel, 
csak új tapasz a fájdalomra.

Régi könyvek

A régi könyvek, akár század eleji lányok,
szépek, tartózkodók és hűvösek,
s mind tartogatnak valami különöset.
Hisz’ a porlepte lapok közt
tompán morajlik a regényes régvolt,
s a betűk tompa fényű csillagain át
elénk tárul egy réges-régi égbolt.
Alatta megannyi mese, káprázat,
varázsos, fényes álom.

Csak vénülő szívem cserzett lapjain
halványul egyre a sok ákombákom.

*
#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes

Ösvény

Ha lelkem télbe fordult, vézna erdejében jársz,

keresd meg nekem az ösvényt,

ami a fény felé vezet.

Kedvem dermedt avarában leld meg azt a gyógyírt,

mi szépre ápol minden torz sebet.

Hisz’ a mindennapok ág-bogában

olykor megakad a lábam,

s a holnap pőre ágain is

lassan bomlik csak a kikelet.

Biztass, hogy nyílik majd a gólyahír,

ha látod, hogy túl sok szürkét viselek.

#fotóinspiráció
Fotó: Dudás Ágnes