Mustra

Olyan vagy, mint egy érzelmi rezervátum,
ahogy a magad köré húzott kerítés mögött keringsz.
Körötted száz bűnbak, meg persze az istenverte fátum,
és sírsz, mint kinek se jelene, se holnapja nincs.

Nézlek. Lábad körül elszabadult cipőfűző tekereg,
(úgy tűnik, tőled tényleg minden menekülni akar),
inged nyakán szögesdrót van nyakkendő helyett,
s két szemed fénytelen, akár egy ravatal.

Lusta vers

 Lusta vagyok, és lusta a nyugágy is alattam.

Ma nem hadarok, szavaimat holnapra hagytam.

A naplopó Nap héderel, egy felhőn ül fölöttem,
a szél meg csak szédeleg a renyhe, lomha csöndben.

 

Tétlenül áll a jelen, az idő fügét mutat,
a pulzusom félpercenként alig verhet húszat.
Lusta vagyok, és lusta e vers is a papíron,
nem írja meg magát, hát vonakodva megírom.

Nyárvég

Az augusztus csalárd asszony,
tarlón hempergő futótűz.
Falás, emésztés: évszakot
évszakra örök éhség űz.

Kertek alatt jár már az ősz,
gyakorlott, friss léptű tolvaj,
habzsolja fánkról a zöldet –
s a nyár csak elhaló sóhaj.