Hiába nyíló orgonák

Május még be sem köszöntött,
és a hiába nyílt orgonavirágok talán végre megértik,
illatukat semmilyen szél nem viszi az égig,
s a hiába elsírt könnyek elixírje nem segít
az időbe dermedt édesanyákon.

A tárt karú ölelések szivárványmozdulatát
monokróm fotóba zárta az örök álom,
s az egymás felé induló lábak ott maradtak,
abban az utolsó előtti, májusi pillanatban,
hol úgy imbolyognak az emlékek peremén,
mintha létezne az a következő lépés.

A gyermeknek el kell fogadni,
hogy csupán illúzió a feledés,
és a hiány hiába nyíló orgonáit
évről évre újrafakasztja a tavasz.

Könyvespolc-vers

Minden ember halandó.

Én nem félek.

Előttem az élet trükkös játék.

Az eltűnt idő nyoma pillanatragasztó.

Gyermekkorom tegnap,

… és azután

könyvek és könnyek,

emlék és varázslat.

Hétköznapi józanság

máról holnapra.

Szűk és tágas

Én kicsi Földem labda a fűben,
nyárfaszösz-csillagokat sodor a szél.
Háztetőmön kel és fekszik a Nap,
a Tejútrendszer a kertkapumig ér.

Egyszerre lett szűk és tágas a tér,
vesztegzárkám ajtaján ki-be járok.
Házam a város, kertem a világ.
Lelkem akár a Mariana-árok.

Tizenegy kilométer mélységből,
szabadtüdősen úsznak fel a versek.
Monitoromon átcsap egy hullám,
s négy fal között is messzire tekergek.

Karanténcsend

Átlagos péntek délelőtt,

munkával töltött házi őrizet.

Tíz óra sincs. A gép előtt

ülve köröttem terasz-félsziget.

Lábujjhegyen jár a világ,

vén arcára kiült a rémület:

az emberi kivagyiság

felett épp most hoznak törvényeket.

Közel volt már a szakadék,

s csaholtak mögöttünk a vérebek.

A csend hatalmas, mint az ég.

Szinte ordít: e-mailje érkezett.

Egy amatőr költő fejfájára

E filléres fejfába vésve ama tőr,
mi hatalmas szívét oly lágyan járta át,
költőnek álmodta magát egy amatőr,
s most alulról szagolja a poétikát.

Vesztegzár

Karanténba vonult az elmém.

Önkéntesen, ez nyilvánvaló,

hiszen most, friss tavasz idején

szökken szárba igazán a szó.

Vagy tán lelkemre került pecsét,

hogy nem szólít meg se rossz, se jó,

most hiába rázza ketrecét,

a rím is csak bilincsnek való.

Abroncsban az összes gondolat,

miket féléber éjek szültek.

Versek talán vesztegzár alatt,

s egy nap egyszerre kirepülnek.