Csatasorba állt az ősz

Az ősz erősödő hullámverésében
hadrendbe álltak már a felhőnaszádok,
az augusztus végi nap olyan törékeny,
szinte meg se festi az alkonyvilágot.
 
A szeptember őrhajóit előre küldi,
hogy e parti őrség elűzze a nyarat,
s az este hűvösében addig kergeti,
míg utolsó vitorlája is leszakad.

Van az úgy, hogy

 
se nevetni, se sírni,
se olvasni, se írni,
se előre, se hátra,
se Alföld, se Mátra,
se létezni, se múlni,
se tolni, se húzni,
se vele, se mással,
se kézzel, se lábbal,
se ide, se oda,
se konyha, se szoba,
se földön, se égen,
se magasan, se mélyen,
se tüzet, se jeget,
se csonka, se kerek,
se venni, se adni,
se ennyi, se annyi,
se mai, se régi,
se budai, se pesti,
se hideg, se meleg,
se kávét, se tejet,
se édesen, se sósan,
se rosszban, se jóban,
se öröm, se bánat,
se zuhanyt, se kádat,
se ellen, se barát,
se papucs, se kabát,
se muszáj, se lehet,
se regényt, se verset,
se hinni, se tudni,
se feladni, se bírni.

Férfikönnyek

 
A férfikönny a bánatban érik,
és az örömtől is megfogan olykor,
s úgy szalad a férfiarcon végig,
akár költőben a legelső verssor.
 
Ahogy testedből az erő illan,
vertacél férfilelked úgy lágyul el,
és mint rímképlet a soraimban,
egyre inkább összenő az enyémmel.

Szeszélyzóna

 
Mint a nyári eső,
ma olyan a kedvem,
hol szitál, hol ömlik,
hol elapad bennem.
 
Váratlan villámlik,
feldörög a harag,
záporoznak számból
rád a viharszavak.
 
Felragyogok kicsit,
a zivatar elül,
de azért a felhők
tornyozódnak belül.
 
Láncba rendeződnek
lelkemben a bajok,
vörös riasztású
anticiklon vagyok.
 
Szeszélyzóna ez itt,
kérlek, maradj távol,
ha mégse, hát szokd meg:
hol izzadsz, hol fázol.