Egy ilyen fülledt délelőtt,
ami nem jó semmire,
az ember verset ír előbb,
majd eldobja sebtibe’.
Repül a rím, a szó se szól,
a pillanat elveszett,
a forró égbolt rád hajol,
a nyár élve eltemet.
Számtalan bágyadt gondolat
sír a tikkadt fű között,
s felborult papírszobrodat
görgeti egy szélkölyök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése