Szökevény karácsony

Lám, hiába szorítottam magamhoz,
karjaim közül idén is elillant
az ünnep. A holnap csörgő szarkái
máris vállamra ültek, és zajgásuk
lassan felébreszti bennem az új év
szendergő napjait. A fán a csúcsdísz
már csálé kicsit, mintha azt üzenné:
menne, s maradna; és az ágak közé
simult, cifra angyalhaj ezüstjét is
megszelídíti a kihunyó gyertyaláng.
 
Lám, hiába szorítottam magamhoz,
az ünnep idén is megszökött. Pedig
de jó volt elsimulni két, jó meleg
tenyere között, s belefeledkezni
családba, a sütemény illatába;
csak bámulni fel a fára, akár a
gyermekek. De apránként az összes
tűlevél elpereg, polcra kerül az
óév, s a meghitt perceket nem őrzi,
csupán néhány csepp borostyánszín gyanta.