Időzavar

Megszökik az idő

estétől reggelig,

ami meg itt marad,

hajamba költözik.

Szarkalábat ültet

s gondozza napra nap,

holnapom húsából

minden perc kiharap.

Mögöttem épp elég,

előttem: rejtelem,

úgy érzem, örökké

magamat kergetem.

Odabent ifjú lány,

idekint meg asszony,

tükörben sem látom

abszurd janus-arcom.

Versíró idő

A tavasznak kihűlt kávé íze van,

álmatag felhőket vonszol a szél.

Egyre csak esik, esik, szakadatlan,

üröm szitál és bánat szemerkél.

E versíró idő rímeket érlel,

hogy ez a péntek se vesszen kárba.

S mire az est a horizontra térdel,

minden sornak megkerül a párja.

Naptárlapok - Május

Május a jussát kéri, s eléri,

hogy nyugtalan tamtamot verjen a szív,

egyre csak egyre kéne ölelni,

kacér a kikelet, a szolid-szelíd.

Ihlet

Az ihlet, mint a zen, megfoghatatlan,

nem lefesthető, békés csendélet.

Másvilág, sárkány kitátott szája,

ármány, elmúlás, viperaméreg.

Mint kalóz a zsákmányát, fogva tart

e sírig tartó, abszurd szerelem.

Lila borzongás e furcsa rabság,

látszat-szabadság, világegyetem.

Diszkalkulia

Én sose álltam hányadán

semminek, mert gyatrán ment a matek.

Négyzetre még emeltem tán,

de lehet, hogy rosszul emlékezek’.

Nálam nagy ramazuri volt

a totális bináris számrendszer,

nekem csupán homályos folt

a pont, a tükörkép meg a tengely.

Halványan dereng egy csinos

hármas az érettségin (hogy a…?!),

ilyetén tudásomat, nos,

agyam ott helyben lefóliázta,

majd egy polcra került fel

jó magasra, tudtam, úgyse kell már,

s a négy alapművelettel

se lettem tán túlontúl nagy szamár.