Mint abban a régi dalban,
„ahol senki se lát”,
ott siratnak el téged a
süket éjszakák.
A rádióból szóló szám
csak fájdalmat jelent,
s a tévé folyton duruzsol,
hogy ne fájjon a csend.
Tudtam régen, jó előre,
hogy elveszítelek,
s nem hittem, hogy hiányodban
én is elveszek,
mert bárhol vagyok, gyötrelem,
hogy nem mondhatom el,
hiába szólok, „majd jövök”,
hisz senki nem felel.
Úgy csinálok, mint aki él,
ezerfelé megyek,
igazából mégis csupán
kitöltöm a teret.
Szív és kifúj, akár egy gép,
tele a naptáram,
nem látni, hogy elsiratlak
ezerszer napjában.
