Nélküled illan el ez az éjszaka is -
csak füst vagy a lámpa sárga fénykörében.
Az ismerős kocsmazaj ma bántón hamis,
életuntan folyik vénámban a vérem.
Várlak. Itt csak a rég megszokott alakok
bámulnak rám, mint falon a sok néma kép.
Éles kontraszttal vetül elém az arcod...
Nem vagy sehol, s én hullok, hullok szerteszét.
***
(A verset Zsidákovics Mihály "Art pub" c. képe ihlette.)
2012. október 17., szerda
2012. október 4., csütörtök
Ne féltsd a lovakat
Felmentjük, ha kell, felkenjük magunk,
az angyalok szelíden szeretnek.
Szentek is ugyanannyira vagyunk,
mint máglyára ítélt eretnek.
Ugye, nem hiszed hogy más vagy, ember?
Az éj trónján ülsz, mindentől vakon.
A te álmaid is lelövik egyszer,
szóval, ne féltsd a lovakat nagyon.
az angyalok szelíden szeretnek.
Szentek is ugyanannyira vagyunk,
mint máglyára ítélt eretnek.
Ugye, nem hiszed hogy más vagy, ember?
Az éj trónján ülsz, mindentől vakon.
A te álmaid is lelövik egyszer,
szóval, ne féltsd a lovakat nagyon.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)