Időnként mosolyt hazudik
kicsorbult arcomra a tükör,
pedig a ma, s a másnap is
újra és újra kerékbe tör.
A zúzós, szürke reggelek,
a kedd-szerdák taposómalma
rám ég, majd csendben lepereg,
mint bőrömről a nyári barna.
A hétköznapok folyosóján
rideg és unalmas a csempe.
"Jó látni téged" - mondanám,
de ott is csak én jövök szembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése