A januári ég ma óceán,
s tajtékot vetnek rajta a szelek.
Vihar készül a habok taraján -
ne vigyen el, magamba rejtelek.
Gerincem ívén száz villám cikáz,
szemedből rám tekint a horizont.
Csak nézed, ahogy elsodor a láz,
s fénylő prizmaként színeimre bont.
Homlokodnak ködös-szép tengerén
a hullámverés lassan szelídül.
Míg örvénylik bennünk a "te meg én",
messze fut a széllel az "egyedül".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése