Álomhozó

Álmodj velem, hogy lássalak,
mert engem elkerül az álom,
ringass el angyal-karodban
összes féléber éjszakámon.
 
Altasd el csapongó elmém,
űzd el a valóság árnyait,
a rám törő reszketésben
melegítsenek át szárnyaid.
 
Aztán egy éjjel talán én
is veled álmodhatok végre,
lehet, hogy éppen itt lennél,
s kettőnk álma egymásba érne.
 
S folytatódna, mint azelőtt,
nem lenne, csak egyszerű élet:
éjjel-nappal csak álmodnánk,
te szeretnél, s én szeretnélek.