Ez is csak egy vasárnap,
huszonnégy röpke óra.
De bárcsak az időnek
is olyan szárnya volna,
mint angyallá változott
emlék-édesanyámnak,
hogy visszahozza nekem
a májusi varázslat.
És lenne, ahogy régen,
még a rossz álom előtt,
hogy elmondjam, elsírjam,
mennyire szerettem őt,
hiszen nem tudja ma sem,
mert mi féltünk szeretni,
s már hiába ölelném,
a messzeség elrejti.
Ez is csak egy vasárnap,
ezernégyszáznegyven perc.
Késő a bánat, ha már
csak egy angyalt szerethetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése