A medve testű tél

Meleg van hajnali barlangomban,
medve-kedvre ébreszt a rideg november.
Szemhéjam téli álomra koppan,
alig kel, máris kibicsaklik a reggel.
 
Az ablak mögött grizzly-szürke köd
falja fel a várost, az utcát, a kertet,
mi szép az őszből, mára megszökött,
s a ragadozó tél mély álomba kerget.
 
Lomha szívem is aludni térne,
akár csupor méz, sűrül odabent a vér,
s karmos lábbal pitvaromba lépve,
a medve testű évszak bebocsátást kér.