Üzenet a nagy vízen túlra

Akkor is tudtam, és ma is így hiszem,
Te nem bíztad magad a Vén Révészre,
magad mentél át azon a nagy vízen,
titkon, hogy mi már későn vegyük észre,
amint a két evezőt megragadva
húzni kezdtél a szemközti partra át…
S hogy a Jóisten ezt is jóváhagyta,
fáj elhinni ezt a dramaturgiát.
 
Hiába telt el azóta már négy év,
én látom kajakod futni a Dunán,
s hasztalan tart fogva végleg az a rév,
előttem van az a szombat délután,
mikor kertemben szunyókált a kedved,
és drága arcodat csókolta a Nap.
Tudod, apa, a révészt átverhetted,
mégis nélküled telik el minden nap.