Kulcs a zárban

Az élet nem mindig irgalmas hozzád,
időről időre próbára tesz,
hisz a balsors tényleg érti a dolgát,
ha kicsit nem figyelsz, leselejtez.
 
A valóság időnként magadra hagy,
s a szorongás szűk  cellájába zár,
mikor ezrek között is egyedül vagy,
és minden óra visszafelé jár.
 
De a zárban végül úgyis te leszel
az egyetlen kulcs, mi simán forog,
akinek van, csak attól vehetnek el,
hidd el, ez ilyen egyszerű dolog.
 
Igen, nehéz, én ismerem a dörgést,
tudom a poklot a talpam alatt,
de mikor úgy érzem, a gond felemészt,
apránként szülöm újra magamat.
 
Akinek van, csak attól vehetnek el,
több van benned, mint olykor gondolod,
hidd, hogy a zárban majd úgyis te leszel
az egyetlen kulcs, mi simán forog.