Ötödik évszak

 Az ősznek van valami semmivel
össze nem téveszthető illata.
Mint hosszú idő után a háznak,
hova nagyon rég nem tértél haza,
 
de már az ajtó előtt felidézed
a morzsának tett szikkadt kenyeret
s a kávéba mártott kockacukrot -
pedig teázol, s üresen szereted.
 
Az őszben ott van még a nyár szaga
és frisse a napra tett damasztnak,
s az orrodba bújt fülledt éjszakák
gyöngéden a nyakadba harapnak.
 
De hozzád dörgölőzik már a tél,
hajadban elsárgult falevelek,
s a közeledő november felől
fojtogató kanálisbűz lebeg.
 
Igen, az ősznek múlás-szaga van,
azért én mégse félem a halált,
hiszen az csak egy ötödik évszak,
amit az Isten egyszer kitalált.