Vesztegzár

Karanténba vonult az elmém.

Önkéntesen, ez nyilvánvaló,

hiszen most, friss tavasz idején

szökken szárba igazán a szó.

Vagy tán lelkemre került pecsét,

hogy nem szólít meg se rossz, se jó,

most hiába rázza ketrecét,

a rím is csak bilincsnek való.

Abroncsban az összes gondolat,

miket féléber éjek szültek.

Versek talán vesztegzár alatt,

s egy nap egyszerre kirepülnek.