Kialvatlan
húzza magát ágytól ágyig,
nem
kíván sokat, csak ő is hazavágyik,
de kisszobája
mélyén mégse bújhat el,
hogy
gyógyít vagy elszalad, nem mérlegel.
És
áll a pult mögött, hogy ne maradj éhen,
mit adhatok,
mennyi lesz, köszönjük szépen,
és
maradna otthon, de túl hosszú a sor,
a
közért nem zárhat be három órakor.
Órákig
rostokol az országhatáron,
a
kormányra dőlve elnyomja az álom,
vágyja
az otthonát, de tele a raktér,
hisz
te is csak épphogy kamiont nem vettél.
S ha
lever a lábadról a rossznyavalya,
várnád,
hogy eléd megy a sarki patika,
hol a
kis ablak mögött ember, nem robot,
ki kiszolgál
úgy is, ha rossz a modorod.
És
van még számtalan, aki nem bújhat el,
te
csak nézed a harcot, míg ő menetel,
s ha
hálát nem is érzel, köszönd legalább,
hogy
gyógyít az a kéz, és bírja az a láb.
Lélekbemarkolóan szép...Barátnőm nevében köszönöm,aki 3.hete nem látta a családját, csak skyp-on...mert a kórházi laborban most, nagy a szükség, s mert erre esküdött fel, hogy a végsőkig kitart...
VálaszTörlésKöszönöm az ő odaadását is, azt hiszem, sokunk nevében mondhatom.
Törlés