2018. szeptember 4., kedd

Dafke



Van, ki mindig másra vágyik:
menne folyvást ágytól ágyig,
vagy tíz ujjal kapaszkodva
döglik bele ugyanabba.

Hőség tombol, s esőt akar,
ami édes, legyen fanyar,
bárhol is van, sehol se jó,
legyen inkább piros a hó.

Amennyi van, sose elég,
mikor mehet, maradna még,
hogyha szőke, barna kéne,
ha kezdődik, legyen vége.

Édes helyett sósat kíván,
háttal ül a mérleghintán,
ami tetszik mindenkinek,
vagy túl forró, vagy túl hideg.

Van, ki mindig másra vágyik,
nyugalom van, legyen pánik,
juszt’ se ír. ha ihlete van,
ne legyen rím minden sor…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése