Van,
ki mindig másra vágyik:
menne
folyvást ágytól ágyig,
vagy
tíz ujjal kapaszkodva
döglik
bele ugyanabba.
Hőség
tombol, s esőt akar,
ami
édes, legyen fanyar,
bárhol
is van, sehol se jó,
legyen
inkább piros a hó.
Amennyi
van, sose elég,
mikor
mehet, maradna még,
hogyha
szőke, barna kéne,
ha
kezdődik, legyen vége.
Édes
helyett sósat kíván,
háttal
ül a mérleghintán,
ami
tetszik mindenkinek,
vagy
túl forró, vagy túl hideg.
Van,
ki mindig másra vágyik,
nyugalom
van, legyen pánik,
juszt’
se ír. ha ihlete van,
ne
legyen rím minden sor…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése