2018. május 6., vasárnap

Anyám rózsái

A régóta  nyelvemre kövült szavakat
szinte lerobbantja az emlékek sava,
hogy nincs, kit kazalnyi virággal köszöntsek,
hogy már az idő foglya az odahaza.

A mécses imbolygó, fáradtsárga színe
tearózsák illatát idézi elém,
s belémmar, hogy az ég ma pont annyira kék,
mint az erek folyói anyám kézfején.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése