Mennyit tűnődöm - és oly hiába -,
hogy miért hagynak el időnként a szavak,
s hogy a szó voltaképp csupán lárva,
amíg szárnyat nem aggat rá a gondolat.
Aztán fölrebben, s mire eszmélek,
már nyoma is veszett egy szűk másodpercben -
nem tesz jót az ihletnek az élet,
de néha megírja helyettem a versem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése