Emléketek, mint ki nem hunyó mécses,
imbolyogva, fénylőn fel-fellobog,
s hűvös, öreg templomok falára rajzolja
halványuló arcotok.
Hideg van itt.
Szeretteim, ti drágák, ti fáztok-e?
Sírtok-e néha utánam?
S merre vagytok, ha nyomotok olykor elveszítem?
A számtalan gyertya közt
szívemben kevéssé lett a fény.
*
Fotó: Dudás Ágnes
#fotóinspiráció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése